Idősivatag:

A homok mint anyag, nem a különlegesség keresése munkásságomban, sokkal inkább metafizikus szemléletem kifejezője, térről és időről alkotott fogalmaim metaforája. A homoktól idegen a tárgyak racionalitása, kifolyik az ember ujjai közül, szétomlik és finom porként mindent betemet… akár az idősivatag, melynek mindent elnyelő másodperc-szemcséi alatt félig vagy teljesen befedve ős-képek, képzetek lenyomatai szunnyadnak. A meditáló emberben felszakadnak a tér- és időbeli korlátok, hogy újra találkozzon valódi énjével, kozmikus önmagával és így kísérletet tehessen a való forma mögötti örökkévalóság megidézésére és átélésére.
„Az idő a meditáció tere” (Shunryu Suzuki)
A nyugati gondolkodás szikár racionalizmusa csak a dolgok egyik oldalát világítja meg.
A másik az irracionalizmus homálya, mely ezer veszélyt rejtő birodalmába hívogatja a szellem vándorait. Az önmagába néző és ott kozmikus tér- és időbeli távlatokat felfedező ember központja érdeklődésemnek.